Ferencváros, Gát utca 3. – József Attila szülőháza
József Attila 1905. április 11-én született Ferencvárosban, a Gát utca 3. számú bérház egyik szoba-konyhás lakásában. Nincsen pontos adatunk arról, hogy melyik lakásban látta meg a napvilágot, egyes visszaemlékezések szerint a földszinten, mások szerint az első emeleten béreltek szülei lakást. Mindössze három hónapos volt, amikor a család a Szvetanay utca 18.-ba költözött, és ezzel még nem ért véget a lakásváltoztatások sora: a kifizetetlen lakbér miatt gyakran kellett hurcolkodniuk, különösen miután az apa, József Áron elhagyta őket. Attila ekkor még alig volt három éves. A mama és a három gyerek lakott a Lenhossék utcában, a Márton, a Haller, a Bokréta, a Páva, a Thaly Kálmán és a mai Balázs Béla utcában, illetve a Ferenc téren is.
József Attila Emlékhely
Ferencváros lakhelyei közül leginkább a Gát utca forrott össze József Attila nevével. Az első József Attila Emlékhelyet Kassák Lajos kezdeményezésére 1964-ben alakították ki a bérház egy földszinti lakásában. Az azóta eltelt időszakban a kiállítás négyszer újult meg, legutóbb 2015-ben.
Eszmélet − A József Attila Emlékhely állandó kiállítása
2015-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai segítségével, H. Bagó Ilona kurátor tervei alapján a József Attila Emlékhely teljesen megújult: 21. századi muzeológiai elvárásoknak megfelelő oktatási célú, de kulturális turizmusra is alkalmas élménykiállítással várja az érdeklődőket összesen 120 négyzetméteren.
Az élményszerű és korszerű kiállítótérben interaktív tábla, hang-, videóanyag és fotók segítségével ismerkedhet meg a látogató a költő életével és műveivel.
Vezetett séta mobiltelefonos applikációval
A József Attila Ferencvárosban című, a költő gyermekkorának ferencvárosi helyszíneit bejáró interaktív, hangos, vezetett séta Ferencváros Önkormányzatának megbízásából valósult meg 2015 júniusában. Az anyagot az MTA SZTAKI, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai készítették. A séta alatt József Jolán 1940-ben megjelent József Attila élete című életrajzi regényéből választott részletek, József Attila versei, a helyszínek történetéhez kapcsolódó háttérinformációk és archív multimédia elemek segítenek a költő gyermekkorának megidézésében. Az ingyenesen használható, GPS alapú, okostelefonos séta a GUIDE@HAND Budapest alkalmazás sétái között található.
Április 11.
„Április 11. határnap volt. Ettől kezdve a Gát utca 3. egy különleges térré és az idő kezdetévé vált, József Attila éppen ott történt megszületése miatt elvesztette véletlenszerűségét. A létrejövő majd alakuló, végül Szárszón szétfoszló test, az alig 33 évnyi idő, az általa, benne megformálódó költői képek, cselekvések, szavak miatt jelentéses, tanulságos tereket hoznak létre. Olyanokat, amelyeket nemcsak kívülről méregethetünk csodálkozva, hanem benne kínunkra, kedvünkre ellakhatunk.
Az apró szoba-konyha, a gang, a ház, az utca, a Ferencváros, Budapest, sőt a versekben megjelenő egész világ a tér és idő sima felületét jelekké avatják, a szótlant szóhoz juttatják nekünk kései olvasóknak. A belső és a külső rejtélyes párhuzama ez; a semlegesből otthon születik. 1925 tavaszán a születésnapját ünneplő költő Április 11. című versében írja, hogy akkor, egykor „nagy szél kapott föl egyszer engem / Hirtelen áprilisi estén” és vitte e szél a megszületőt a „Pesti csatakos külvárosba”. A „lakozás”, az otthon egyben teremtés, poieszisz is, költészet, melyben az ember a világ, a tér és önmaga egybetartozását, összefüggését fedezi fel, dolgozza ki. József Attila alig volt húszéves, amikor varázsütéssel alakította át a magyar költészetet, új tereket, tárgyakat rajzolt, új történeteket, sorsokat fedezett fel. Versei nyomában valami, talán az egész önmagunkról való beszéd alapvetően átalakult.
Minden nagy költő kijelöl, megél, és ezzel teremt olyan külső-belső tereket, amelyek az általa képviselt létfelfogás megfelelő keretei lesznek. József Attila számtalan helyen lakott, de igazán otthona sehol sem volt. A külváros, eredete szerint a Ferencváros és a Gát utca volt számára az a tér, amelyben a belső viszonyok, érzelmek leképeződtek, a táj és a lélek egyenértékű dolgok lettek, egymásra vetítve mutatták meg közös lényegüket.
Pilinszky János írta József Attiláról 1962-ben: „Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.” Egy tárgyszerűbb dolgokra is kitérő felsorolásba bekerülne a Gát utcai ház éppúgy, mint Szárszó sínei, helyek, amelyek tükrében megérthetjük önmagunkat.” (Bókay Antal irodalomtörténész)